Nemrég kezdtem az új munkahelyemen dolgozni, nagyjából 3 hónapja. Ha új helyen dolgozom, az első pár napban, vagy hétben szoktam felmérni az irodában uralkodó öltözködési szokásokat.
Itt, már az interjún megállapítottam, hogy a fiatalos közeg ellenére, mindenki ad magára. Szóval a ruhatáram csinosabbik felét használom a munkába, azóta is. Szerencsére a legtöbb ruhám, kinézettől függetlenül elég kényelmes, az meg, hogy mennyire néznek ki jól, magáért beszél: a munkatársaim a kezdetektől csorgatják a nyálukat egy-egy ruhadarabom után.
Szóval az állás azóta is megvan, igazából szeretek bejárni dolgozni. Viszont lassan megjön a nyár, és az őszi-téli ruhatáram jóval gazdagabb, mint a nyári. Már egy ideje azon gondolkodom, hogy be kellene szereznem néhány új, nyári ruhadarabot.
Ha már jól öltözködöm, nem akarom alább adni, csak azért, mert másik évszakba lépünk.
Sajnos, itt vidéken, ahol dolgozom, a munkaidőm nagyjából kiteszi a ruhaüzletek nyitvatartási idejét, ezért az egyik munkatársam, Móni is azt ajánlotta, hogy nézzek inkább női ruha webshopot a neten. Küldött is pár javaslatot. Ő nagy szakértője a témának, mert szabadidejében, a munkahelyünkön is mindig ruhákat nézeget, amiknek egy nagy részét aztán, a fizetés nap érkeztével, meg is rendel. Sokszor, ha nem tudja másképp megoldani, az irodába rendeli a csomagokat.
Szóval, ő Móni, és ő küldött át néhány webshopot, ahol szerinte jó ruhák vannak. Az egyik honlap, nekem is nagyon megtetszett, rögtön vagy 5 ruhát találtam, amit szívesen hordanék.
Mónival nagyjából egy méretűek vagyunk, ezért a rendelés előtt megkérdeztem tőle, hogy neki melyik szokott jó lenni. Azt mondta, bőven benne van az „S”-es kategóriában a méretünk, nyugodtan rendeljem a legkisebbet.
Kicsit örültem a hírnek, hogy nem csak menő, új ruhákkal leszek gazdagabb a webshopon keresztül, de még a méretezésük is tetszik…
Persze még a rendelés előtt az is eszembe jutott, hogy végzetes hiba lenne, ha ugyanolyan ruhát is vennék, mint amilyet Móni hord. Szó se róla, nagyon csinosan öltözködik, csak hát, nem szeretjük, szerintem ő sem, ha ugyanolyanunk van valakivel. Ez valószínűleg csak ilyen női hülyeség, szerintem egy csomó srácnak van ugyanolyan pólója, és még csak ki sem szúrják, de hát a lányoknál ez más.
Szóval átküldtem Móninak a cuccokat, amiket venni készültem, és kérdeztem, van-e valamiből ugyanolyan ruhája. Szerencsére nem volt, azt mondta, ő még nem rendelte meg innen a kiszemelt ruhákat, majd csak ezután fogja, de akkor, a küldött darabokra odafigyel, azokat nem választja ki, és ezzel elkerüljük, hogy ugyanolyan cuccunk legyen.
Úgy vettem ki a beszédéből, hogy jól tettem, hogy szóltam neki, mert őt is aggasztotta volna a dolog.
Így végül, este 8 körül sikerült megrendelnem néhány elegáns női ruhát a webshopból.
Alig várom, hogy megérkezzenek, és az új cuccaimban mehessek dolgozni. Biztosan ezekre a cuccokra is irigykedni fognak páran!
Móninak először csokit akartam vinni hálám jeléül, de aztán kiderült, hogy nem szereti, iszogatni sem igen szokott, szóval tanácstalan vagyok az ügyben, hogy mégis hogyan fejezzem ki a hálámat.
Nem baj, szép lassan kezdek megismerni mindenkit, csak eszembe jut majd egy jó ötlet, amit bevethetek.
Ezekkel a megrendelt ruhákkal most egészen sokáig kihúzom majd a munkahelyen, azt hiszem, persze szombat délelőtt benézek majd azért néha a turkálókba, hátha rábukkanok valami kincsre, de már nem kell kényszeresen elegáns ruhát keresnem bent, ez azért megnyugtató.
A legtöbb női munkatársam (és a fiúk is sokszor), inget, blúzt hord a hétköznapjain. Most én is rendeltem magamnak végre 2 darabot, mert én nem vagyok oda a blúzokért, ezért nem is nagyon szerepelt a ruhatáramban. Egy szép blúzom van, amit még a dédnagyanyámtól örököltem, de azt meg csak igazán különös alkalmakkor szeretem felvenni, a munkahelyi hétköznapok pedig nem tartoznak azok közé. De most, ha megérkezik a rendelésem, akkor lesz két blúzom nekem is végre, alig várom, hogy fölvegyem őket, remélem kényelmesek is lesznek!
Most megyek, és előkészítem a holnapi ruhámat, hogy reggel tovább tudjak aludni, ne menjen el az idő azzal, hogy kitalálom, milyen szettben induljak a munkába.