Múlt héten meglátogatott az egyik gyerekkori barátom, aki, mint kiderült, éppen a mi utcánkban vett magának nemrég egy újépítésű lakást. A sarkon találkoztunk össze, a posta bejáratánál, s nagyon megörültünk egymásnak. Egyből le is beszéltük a találkozót, amire nagyon vártam. Kíváncsi voltam, pontosan mi van vele, bár a közösségi médiafelületeken ismerősök vagyunk, s egy-egy képet láttam róla is, a családjáról is, de számtalan kérdésem volt a jelenlegi életével összefüggésben. Örültem, hogy elfogadta az invitálást.
Söröztünk, felidéztük a régi emlékeket, eseményeket, a régi arcokat, csínytevéseket, majd rátértünk arra is, kinek hogyan alakult az élete azt követően, hogy elhagytuk kis Békés megyei szülővárosunkat. Ő közgazdasági szakközépiskolában tanult, én sima gimnáziumban, így már ezen a ponton kicsit eltávolodtunk egymástól, aztán a továbbtanulás is hasonlóan, eltérő utakon zajlott. Én elindultam a humán erőforrás vonalon, ő pedig kitartott a közgazdász lét mellett. Ahogy mesélte, igen kivételes referenciákat is szerzett magának az elmúlt években, magas pozícióba jutott, mégis azt mesélte, nincs teljesen megelégedve az életével.
Azt mondtam neki, amiben nagyon is hiszek – hogy egy állásnál nem csak az számít, hogy az adott sor jól mutat-e az önéletrajzban, hanem az is, ténylegesen örömmel tölt-e el minket az adott helyen dolgozni. Mivel erre egyértelműen nemmel válaszolt, megvontam a vállam, mosolyogtam, s csak annyit mondtam: akkor mi is itt a kérdés? Ő is mosolygott. Azt mondta, már sokakkal beszélt erről, de szinte mindenki arra biztatta, tartson ki a jelenlegi munkahelye mellett, mert ilyet nehéz találni, de soha senki nem nézte őt mint embert. Mondtam, hogy nekem épp ez a feladatom.
A sokadik sörösüveget pattintottuk fel, amikor egyszer csak brutális robaj hallatszott odakintről. Nagyon megijedtem, hogy mi lehetett az. Kiszaladtam, s azonnal beazonosítottam a zaj forrását: a melléképület felé vettem az irányt, ahol a feleségem vállalkozásának a raktárát rendeztük be. Belépve láttam, hogy a teljes raktári polcrendszer a földön hever, összekeveredve mindazzal, amit eddig a polcokon tároltunk. Vakartam a fejemet, a barátommal szinkronban, majd egymásra néztünk, s elnevettük magunkat. Jóllehet, semmi vicces nem volt a helyzetben, de a sörök megtették a hatásukat.
A barátom érdekes analógiát vont az eset és a saját helyzete közé. Mint mondta, az is nagyjából ilyen állapotban van pillanatnyilag, de egy új raktári polcrendszer segíthet egyenesbe jönni – az ő polcrendszere egy új, a képességeihez, habitusához sokkal jobban illő állás lesz, míg a miénk egy ténylegesen új állványzat.
A feleségem kevésbé találta szórakoztatónak, hogy meg kell oldanunk ezt a krízist, de hamar neki is látott a lehetőségek felmérésének – na, ezért ő a vállalkozó, s nem én. Hamar talált egy egészen életképesnek tűnő lehetőséget – sőt, azt kell mondjam, minden igénynek megfelelt a cég, melyre bukkant. Nagyjából két órára elvesztettem őt, addig nézegette a lehetséges alternatívákat, majd egy csomó jegyzettel lehuppant mellém, s elkezdte taglalni azt a jelentős tudást, melyet raktári polcrendszer vonatkozásában magára szedett az elmúlt órákban.
Az első, amiről ódákat zengett, az a salgó polc volt. Örültem, hogy erről már hallottam, mert szakértőt mímelve bólogathattam jelentőségteljesen minden egyes szavára. – Igen, igen, az a könnyen összeszerelhető – helyeseltem, s nagy elégedettséggel zsebeltem be elismerő pillantásait. Nem vagyok egy ezermester típus, így ilyen témában eddig nem igazán sikerült őt lenyűgözni, szóval igyekeztem minden percét kihasználni a helyzetnek. Soroltam, hogy ha jól tudom, ez az, ami csavarok nélkül illeszthető össze, s állítható a polcok magassága is. Nagyon bólogatott, s azt mondta, ez igazából pont megfelelne az összeomlott raktári polcrendszer helyére, hiszen elég komolyan terhelhető is, s az összeszerelésre sem biztos, hogy szakit kellene hívni, talán mi magunk is meg tudnánk oldani. Ez a lehetőség már annyira nem tűnt vonzónak, de nem akartam letörni a lelkesedését.
Persze nem úsztam meg ennyivel, jöttek a további lehetőségek, javaslatok, bár a salgó polc annyira belelkesítette, hogy biztos voltam benne, innentől csak tiszteletkörök jönnek és a bölcs, megfontolt döntéshozási folyamat imitálása, de belementem a játékba. A horganyzott acélból készülő polcos állvány, amit ezután jellemzett nekem, egyébként szintén nem lett volna rossz választás, hiszen akár 8 méteres magasságig is fel lehetett stócolni. Igaz, ez nem lett volna praktikus olyan raktárosokkal, akiket ő vett fel – mind alacsony, köpcös kis figura, aki maximum egyméteres magasságig hajlandó feljebb emelkedni a talajszinttől, betonbiztos létrák segítségével. Valahogyan nem láttam magam előtt azt a jelenetet, ahogy a magasban balettoznak egyik polctól a másikig.
A polclemezek beakasztós megoldása ennél az állványnál is megadta a lehetőségét annak, hogy variáljuk az elrendezésüket, ez praktikus volt, hiszen nem kizárólag szabványos méretű, ugyanolyan magasságú dobozok tárolása zajlik nála – az esküvői dekorációs kellékek körében nagyon széles a méret- és formabeli paletta is, így jól jön, ha a raktári polcrendszer is tud ehhez alkalmazkodni.
Azért lett egy komoly konkurenciája az egyszerű salgó polcoknak, méghozzá a gördíthető állványok. Egyébként én magam inkább efelé húztam volna, de azt már megtanultam, hogy érdemes elsajátítanom a nejem álláspontját egy-egy téma megbeszélésekor, mert úgyis kitart mellette, s ha bennem nem talál partnerre, akkor akár még ellenséggé is válhatok a másodperc törtrésze alatt. Szóval csak figyelmesen hallgattam, hogyan veszi sorra e raktári polcrendszer előnyeit. Mivel eléggé kicsi a melléképület, s a bővíthetőségre a környék beépítettsége miatt nincs igazán lehetőségünk, egy ilyen gördíthető polc a helytakarékossága folytán jó szolgálatot tehetett volna a későbbiekben is, ha esetleg bővíti a vállalkozást, vagy a forgalmazott termékek körét.
Ami kicsit elriasztotta, az az volt, hogy látatlanban úgy vélte, ennek kialakítása már bonyolult, szakembert igénylő folyamat a sínek, illetve a földbe süllyesztett hornyok miatt, s mivel mindent a lehető legköltséghatékonyabban szeret intézni, illetve kevés emberi tényező bevonásával, mert az véleménye szerint sok hibalehetőséget rejt, nem érdemes ilyen bonyolult dolgokba fogni. Ami könnyen összeszerelhető, az lesz a mi nyerő tippünk – legalábbis szerinte, mert én sokkal szívesebben néztem volna távolról, ahogy az ehhez értők szakszerűen kiépítik a kis gördíthető állványainkat.
Az utolsó típus, amiről még érdemesnek tartotta kikérni a véleményemet, az a rozsdamentes acélból készült polc volt, erre azonban már csak nagyon röviden tért ki. Végül kérdő tekintettel nézett rám, hogy hozzam meg a döntést, vagyis játsszam el ezt. Abszolút saját ötletként azt javasoltam, hogy talán ez a salgó polc lenne a lehető legjobb döntés. Arca kivirult, hogy egyetértésre találtunk, s a következő pillanatban már azt láttam, hogy a cégnek fogalmazandó e-mailen munkálkodik. Amikor a barátom legközelebb meglátogatott, hogy az új álommunkájáról áradozzon, már megmutathattam neki a frissen berendezett raktárat is. Áthozta a feleségét is, aki nagy örömmel nézte végig a sok szép esküvői és partykelléket, ami már gondosan elrendezve, kategóriák és színek szerint szortírozva várta, hogy a beérkező rendeléseknek megfelelően csomagokba rendezzék őket.