Drotaverinnel készülök a holnapi állásinterjúmra – de ha sikerül, valóra válik a legnagyobb álmom az életemben

Azt hiszem, a holnapi nap lesz az életemben a legfontosabb nap. És nem csak olyan közhelyesen mondom ezt, hanem, tényleg így értem, és ehhez mérten már hetek ót, mióta tudok róla, hogy bekövetkezik, szét vet az ideg. Olyan szinten durva tüneteim vannak, hogy az már kriminális. De hogy miért izgulok ennyire?

Egész életemben az volt a vágyam, hogy a Google-nél dolgozhassak. Már gyerekkoromban is imádtam a számítógépeket, és egész végig azért tanultam, mert tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Elvégeztem a mérnökinformatikus szakot az egyetemen, aztán elkezdtem kutakodni, és fel is vettek vagy három céghez, de nekem az volt az álmom, hogy a Google alkalmazottja legyek. Nem szerettem volna kevesebbel beérni, így arra a döntésre jutottam, hogy fejlesztem magam, szerzek egy kis tapasztalatot és néhány jó ajánlólevelet, aztán beadom a jelentkezésem. Tudom, hogy folyamatosan bővítik a csapatukat, és én reméltem, hogy egyszer én is kapok lehetőséget.

Az elmúlt 7 évben, minden évben jelentkeztem a Goggle-höz, több pozícióra is, de egyszer sem jártam sikerrel. Már majdnem elkezdtem feladni, mikor idén is eljött a jelentkezés időpontja, és úgy voltam vele, hogy egy életem egy halálom, még most utoljára beadom, de ha nem sikerül, akkor hagyom az egészet egy életre. beküldtem az anyagomat, és mint mindig, most is türelmesen vártam. Már éppen lemondtam róla, mikor egyszer, egy napon megjött a postás, és egy hatalmas barna borítékot nyújtott a kezembe a Google emblémájával. Azt hittem, kiugrik a szívem a helyéről, olyan izgatott lettem. Bejutottam a második körbe. Egy feladat volt a borítékban, aminek ott azonnal neki is kezdtem. Az eredményt egy papírra kellett leírni, és visszajuttatni a Google postafiókjába. Megoldottam egy óra alatt és nem tudtam várni, elmentem az irodájukhoz, és ott beadtam.

DrotaverinMásnap jött a telefon, hogy sikeresen abszolváltam ezt a kört is, és hogy mehetek a személyes, beszélgetős interjúra. Na, itt tartunk most, ez az alkalom vár rám holnap.

Kb. két hét telt el, amióta tudom, hogy bemehetek, és azóta nincs életem, olyan ideges vagyok. Marok számra szedem a Drotaverint – https://www.prevenciopatika.hu/drotaverin-chinoin-40-mg-tabletta – , de így sem múlik el a görcsölő érzés a gyomromban. Mikor elkezdődött, először azt hittem, hogy gyomorrontásom van, de aztán rájöttem, hogy ez is, meg az összes többi másik tünet is az idegesség miatt van. Reméltem, hogy az idő múlása és a rengeteg görcsoldó segít majd rajtam, de nem tette. Nem múlt, és most, hogy tudom, hogy holnap van, már teljes mértékben be vagyok rezelve. Rettegek, hogy annyira elidegeskedem, hogy nem fogok tudni megszólalni majd az interjún, vagy leblokkolok, és olyan butaságot mondok, amiről nem is fogják érteni, hogy hogy jött oda.

Ki kell, hogy mondjam, hogy félek. És nem csak úgy egészségesen, hanem rendesen be vagyok tojva. Erről álmodtam mindig is, ezt a munkát akartam, és tudom, hogy képes vagyok az elvégzésére, de félek, hogy így is el fogom rontani. És ha ez megtörténik, azt sosem bocsájtom meg magamnak. Egy ilyen lehetőséget egyszerűen nem lehet elszúrni. Pláne, hogy erre vártam egész életemben.

Az is idegesít, hogy nem tudok parancsolni a testemnek. Kifog rajtam egy buta gyomorgörcs, de most komolyan? Ennyire gyenge lennék? Nem értem. Vagy az is lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim magammal szemben. Anyukám mindig azt mondja, hogy ne legyek ilyen szigorú magammal, de ez megint csak olyan dolog, amit nem tudok irányítani magamban.

Hogy ma nem alszom, az olyan biztos, mint hogy itt ülök a gép előtt, és írom ezeket a sorokat. Egész éjszaka arra fogok gondolni, hogy csak lennék már túl rajta. és ha holnap túl leszek, és valamilyen csoda folytán tényleg felvesznek, akkor elmondhatom magamról, hogy azok közé az emberek közé tartozom, akiknek tejlesült a legnagyobb álma életében. Vajon, összesen hány ilyen ember lehet?